Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ibusár

2009.04.14
Sárbogárdi Jolán szomorú históriája

Parti Nagy Lajos Ibusár-megállóhely című darabja havi rendszerességgel látható a Csíki Játékszín kamaratermében. Az eredetileg több szereplőre írt színművet Parti Nagy 2005-ben egy hangra dolgozta át. Ezt a változatot tekintheti meg a csíki közönség Benedek Ágnes előadásában.

 

Előzmények

A monodrámát játszó Benedek Ágnes régóta foglalkozik Parti Nagy Lajos írásainak színpadra való ültetésével. Először egyetemi éveiben próbálkozott a kortárs szerző szövegeiből önálló színházi produkciót létrehozni. „Szerettem Parti Nagy Lajos novelláit. Gondolkodtam is azon, hogy Jolánnak a kisregényét jó lenne színpadra ültetni, A test angyalát, amit Sárbogárdi Jolán álnéven írt Parti Nagy Lajos. Onnan az Ibusár már a következő lépés lett. Három évvel ezelőtt felötlött bennem, mi lenne, ha én ezt megcsinálnám monodrámaként, s csak utána tudtam meg, hogy Parti Nagy is épp 2005-ben írta meg a monodráma-változatot" – meséli Benedek Ágnes az érdekes egybeesést.

A színésznő most a Parti Nagy-változatot játssza, ezt azonban számos önálló színészi kísérlet előzte meg, hogy a sok szereplőt egy személyben is be tudja mutatni, és elkészítette a saját egy hangra írt változatát. „Tavaly találkoztam először a Parti Nagy-változattal, nagyon érdekes volt ilyen szemmel olvasni az átírt darabot, amit én is adaptáltam egy személyre" – fűzi tovább a történetet a színésznő.

A csíki előadás még őriz néhány elemet az ő változatából, amelyek főként rendezői megoldásokra vonatkoznak, és kevésbé érintik a szerző által megírt szöveget. Az előadás szövege csak annyiban tér el az eredetitől, hogy kissé meg van kurtítva. „Azt akartam, hogy egy óránál hosszabb semmiképpen ne legyen, mivel úgy gondolom, egy embert nézni egy órán keresztül éppen elég" – magyarázza.

Az új produkció létrehozásának ötletét a Nemzeti Kulturális Alap tavaly meghirdetett kortársdráma-pályázata adta. Egy másik ok, amiért Benedek Ágnes ezt a darabot választotta, az volt, hogy Erdélyben még egyáltalán nem játszották ezt a változatot, sőt Magyarországon is mindössze két feldolgozás készült.

 

A csapat

Az Ibusár-megállóhely című egyéni előadásnak nincs rendezője, a színésznő munkáját elsősorban Szabó Enikő színművész és Kovács Zsuzsánna , a Kék madár rendezőasszisztense segítette művészeti tanácsadóként. Amint azt Benedek Ágnestől megtudtuk, kezdetben szándékában állt ugyan, hogy rendezővel dolgozzon együtt, de mivel túlságosan is a sajátjának érezte ezt a darabot, végül amellett döntött, hogy saját meglátásaira és kollégái, szakmatársai tanácsaira hagyatkozik, akiknek segítsége nélkülözhetetlen lett volna. „Mindenképpen szükség volt a külső szemre" – mondja Ágnes. „Ez egyéni műsor, ahol rengeteg figurát kell egymaga eljátsszon. Ehhez kellett neki a külső szem. Nem akart rendezőt, nekem pedig jól jött ez, mert én épp mesterizek kortárs rendezői szakon, úgyhogy nekem ez jó gyakorlatnak számított, hogy belerázódjak a munkába" – teszi hozzá Szabó Enikő.

„Zsuzsival (a másik művészeti tanácsadóval) ismertük egymást még Sepsiszentgyörgyről. Ő aztán eljött ide rendezőasszisztensnek a Kék madárhoz, és jobban összebarátkoztunk. A Kék madár után nekem mindössze másfél hetem volt összehozni az előadást. Zsuzsi ekkor kapcsolódott be a munkánkba. Összeállítottuk az előadást, de végül is azután jött a munka neheze" – meséli a csapat alakulásáról Ágnes.

A viszonylag spontán összeállt csapatban részt vett még hegedűjátékával Kelemen István, Jéré Izabella, aki az előadás zenei vezetője volt, valamint Bagoly Zsuzsanna díszlet- és jelmeztervező.

Ágnes nagyon elégedett a csapattal, úgy érzi nagyon sokat segítettek az előadásán.

 

A huszerettről

Sárbogárdi Jolán pályaudvari jegykezelő kettős életét, hétköznapi és álomvilágát huszerettben meséli el sajátos nyelvén, hétköznapiságában költői beszédmódján Parti Nagy Lajos. „A nyelvezete költői. Ez nem feltétlenül előnyös, hiszen van, aki éppen ezért nem szereti darabjait, mivel nem a beszélt nyelvet használja, hanem annak egy stilizált változatát. Én viszont pont ezt szeretem benne" – mondja Ágnes.

A kettősség úgy vonul végig az előadáson, hogy Sárbogárdi Jolán valósága és képzeletvilága nem választható szét következetesen. Valószínűleg nincs is értelme az ilyesfajta megközelítésnek, hiszen Jolán hétköznapjaitól úgy válik el a saját maga által írt operettben létező képzeletvilága, hogy közben egy pillanatig sem függetleníthető attól, hiszen végső soron abból táplálkozik. A képzelőerejéből csak annyira futja, amennyit mindennapi falusi valósága megenged neki. Tulajdonképpen minden valós szereplőnek megfelel egy-egy álombeli figura. Idealizálva persze.

Benedek Ágnes megtoldotta a Parti Nagy-féle változatot egy utolsó, szöveg nélküli jelenettel, amelyben Jolán álomvilága néhány pillanatra megelevenedik, láthatóvá válik az előadást végigkísérő hegedűs is, Jolán talpig huszár álombeli szerelme. Szabó Enikő úgy véli, ez a saját megoldás nem zavarja a Parti Nagy-féle nyitott darabbefejezést. Ágnes ehhez azt is hozzáteszi, hogy így talán sikerül felerősíteni a monodrámának azt a vetületét, hogy Jolán szerelme egy hegedűs, hobbihegedűs.

A huszároperett zeneszerzője Darvas Ferenc. „Általában az ő zenéjével játsszák az Ibusárt. Koncepciójában az a lényeg, hogy nagyon sok operettet felhasznált ennek a zenének a megírásához, mert igazából senki nem írta meg „A bajkhállóy huszármente" zenéjét, ez Jolánnak a képzeletében létezik. Az egyetemen azzal próbálkoztam, hogy különböző ismert operetteknek a zenéjére húztam rá a szövegeket. Darvas Ferenc harmonikakíséretet javasolt az előadáshoz, hogy a falusi hangulatot elősegítse, de az én ötletemet is jónak tartotta. Eltűnődtem, hogy mi köze is van a harmonikának az egész történethez, és úgy éreztem, igazából semmi. Számomra érdekesnek tűnt a hegedűkíséret ötlete, hiszen Jolánnak a nagy szerelme is hegedűs volt, hobbi-hegedűs kalauz, és gondoltam, hogy a hegedűkíséret ezt a szálat meg tudná erősíteni. Csak hegedűvel ritkán szoktak kísérni, úgyhogy nagy szerencsénk volt Istvánnal, hogy elvállalta ezt a szerepet. Nagyon sok jó ötletet is köszönhetek neki, hiszen ő nemcsak operettkíséretet játszik, hanem improvizációival sok jelenet humorát és drámaiságát is erősíti" – magyarázza a színésznő.

„A huszerett műfaji megnevezés valójában kitalált szó, amely kissé leszűkíti az értelmezést" – teszi hozzá, de benne van az, hogy az operettnek egyfajta karikatúráját is kapjuk.

Ágnes egymaga alakítja a férfi és női figurák sokaságát. Ez nem lehetett egyszerű a színpadi alakítás és a rendezői meglátás szempontjából sem, mégis számos érdekes helyzetet idézett elő, valamint a szöveg humorához is jócskán hozzáadott. Benedek Ágnes úgy véli, őt ez a többszerepes feladat sokkal inkább segítette, mert valószínűleg nehezebb dolga lett volna, ha egy szereplőt alakítva kellene egy órán keresztül kamaratermi térben ébren tartani a nézők figyelmét.

Benedek Ágnesnek, a Csíki Játékszín társulata legfiatalabb színésznőjének a feladat megoldása rendkívül jól sikerült. Aki pedig elmulasztotta megtekinteni az eddigi két előadást, az évad végéig bepótolhatja, ugyanis a színház havi egy-két alkalommal műsorára tűzi az Ibusár-megállóhely monodrámát.

Túros Eszter

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.